Autor: Slobodan Bošković
Prevod na Mađarski
Oduzeto sunce
Sunce sam spustila u bunar
U bunar ozidan opekom i blatom
da crvi ne prodru u pitku vodu
Sunce sam spustila u bunar
Da ga spasem od prolaznosti
Sa svake strane ga poneka
Nevidljiva zamka vreba
Skinuće ga s neba
i skriti
za sebe njegovu svetlost
Sunce sam sakrila od ptica
Što su naoštrile kljunove
Da bolje pokljucaju crveno meso
Sunca
Sad se ozgo prelivaju vode
A ozdo plamen
Az elrejtett nap
Kútba süllyesztettem a napot
Kőből és agyagból épített kútba
ahová a férgek nem juthatnak az ivóvízbe
Kútba süllyesztettem a napot
Hogy megmentsem az enyészettől
Minden oldalról láthatatlan
Csapda leselkedik rá
Leveszik az égről
fényét
kisajátítják
Elrejtettem a napot a madarak elől
Mert csőrüket megélesítették
Hogy vörös húsát könnyebben
szaggathassák
Most fentről víz ömlik
Lentről meg láng
Slatko beznađe
O slatko beznađe
o slatka tkiva
čemerave svetlosti
zar mene prehranjujete sokom
zar mene predodređujete
za groznicu
O sveto beznađe što u mom
srcu odzvanjaš
milozvučno
što može slađe prokapati
iz oka vetra
skitnice
kroz koštani ritam
hoću – neću
od ovog slatkog beznađa
od ove slatke groznice
Édes reménytelenség
Édes reménytelenség
megcsömörlött fények
édes szövete
hát italoddal engem táplálsz
hát lázálomra engem jegyeztél
elő
Édes reménytelenség
elbűvölően zendülsz
szívemben
a csont ritmusán keresztül
a csavargó szeméből
ki temethetné el
ünnepélyesebben
az akaratot
az édes reménytelenségtől
az édes lázálomtól
Kad sna nestane (snohvatice)
Usta mi prepuna sna
Treba li da govorim šapatom
nekom koga nema
treba li da olakša jezik
I oči su krcate slika
Treba li i dalje da su tamo
prekrivene kapcima
bele kapljice vedrine
Kad sna nestane
biće slepilo
Ha az álom eltűnik (álomkalózok)
Csordultig vagyok álmokkal
Hogy nyelvemet felszabadítsam
kísértet suttogásával
kell beszélnem
Szemem is képekkel tele
A fehér vidám cseppek
maradjanak továbbra is ott
szemhéjjal lezárva
Sötét lesz
ha az álom eltűnik
Ni reč
Ni reč kidana s jezika ne pomaže
ne smiruje groznicu
ni reč što zrevala
u najgušćim vijugama mozga
tamo gde polemenitost caruje
Reč zrelinom dospela do jezika
al tu zastala u neverici
hoće li se smilovati svet
da je baš takvu primi i stavi
zaštitnički pod svoje okrilje
Pokolebana još na početku puta
začaurena željom da se što pre
osvedoči među svetlostima
Okameni hitrinu svoji i hod svoj
ne uspeva ni toliko
da s mirom prebrodi kolenljivu bolećivost
Preko neba ne prelazi
plavo ostrvce prozračnosti - reč
koju smo hteli da čujemo
hteli da vidimo
okamenjenu (raspetu) na vrhu jezika
Szó sem
A nyelvről leszakított szó sem segít
az a szó sem
csitít lázat mely az agy
szövevényes tekervényeiben érett
ott ahol a jóság honol
Éretten érkezett a szó a nyelvre
de ott tétován hitetlenkedve állt meg
könyörületes lesz-e a világ
védő szárnyai alá vesz-e
úgy amilyen vagyok
Már az út elején kétkedett
magába zárkózott de vágyakozik
a fények közötti mielőbbi erőpróbára
Béklyóban gyorsasága és lépte
nem képes
átvészelni kezdeti bizonytalanságát
Nem vonul át az égen
az áttetsző kék sziget – a szó
melyet hallani
látni akartunk
nyelvünkön kövesedett
Groznica
Vatra prelazi preko pustinjskog peska
vatra sve prisutna
U praistorijske dubine oka
konak nalazi
O gorim o izgaram
čaša groznice prelazi iz oka u živce
biljurni napitak krvi
na rscvetanoj usni penuša
kao pakao
Kroz vatru nazirem zapaljen zrak
U zraku sestrice zmije
neutoljene žeđi gmižu ka izvoru
u magičnu samoću
suvog pustinjskog peska
Željne krvi
Usne
Leči ih vatra plamenom vrelinom
ud se slama na toploj mišici
- prosipaju riblje oči
u žilice vrelog vjetra
Vatra me je zaomčila
Oko glave crveno sunce kruži
U potkožici oznojenog jezika
gase se žlezde
ko zvezde
na ustima sveta
Láz
Homokpuszta felett suhan a tűz
mindenütt jelen van
A szem őstörténeti mélyében
talál nyugovóra
Égek elégek
a láz szememből idegeimbe hatol
kivirágzott ajkamon
gonoszul kaviccsal teli vérbő ital
tajtékzik
Tűzön keresztül észlelem az égő levegőt
A levegőben olthatatlan szomjú
kígyók testvérei siklanak az eredet felé
a száraz homokpuszta
varázslatos magányába
Vérszomjasak
Ajkak
A tűz forró lánggal gyógyítja
meleg izomkötegen törik a végtag
– a forró szél ereibe
halszemek hullanak
Megigézett a tűz
Fejem körül vörös nap kereng
Az izzadt nyelv bőralján
mint csillagok
az űrben
kihunynak a mirigyek
Delić sna
San o ludilu san čudesno drag
Tražen uporno u vreme
Pokolebanih snova
Izraste
San ili ludak
Ko lepooki đavo
Na izvorištu vetrova umobolnik
San o ludilu
Ili je prisutan ludak
U grozničavom mirisu zaluđenosti
Okovan sanduk vremena
Blistavo ostrvo na suncu - oblačak
Vetar pticama širi krila
Nikakv ne ostavljaju trag
Po čemu bi se prepoznali
Ostaje samo delić sna
Vetrovima pocepan
Darabka álom
Tétova időben
Rendületlenül keresett
A meseszép álom álom a tébolyról
Eszelős szép szemű ördög alakjában
A szelek eredeténél
Álom vagy őrült
Sarjad
A rajongás lázas illatában
Tébolyodott a színen vagy csak
Álom a tébolyról
Az idő vasra vert tárolója
A napon fényes sziget – bárányfelhő
Madarak szárnyait tárja a szél
Nyomot nem hagynak maguk mögött
Amiről felismerhetnénk
Marad a szelektől tépdelt
Darabka álom
Vidi li neko
Vidi li neko osim mene
plamene noževe
kako putuju nebom
Vidi li jutro
pomračeno pre pomračenja
( kako klizi
kako potanja u praznini
okean
metalni sin
potomak zvezdanog roba )
Vidi li neko vatrena izvorišta
od kojih se poslije hlađenja
iskivaju noževi
Vidi li neko noževe
kako padaju s neba
pravo
u moje srce
( evo
krvari iz šupljina
svod plavi
-nećemo biti sami )
Látja-e valaki
Rajtam kívül látja-e valaki
az égen végigvonuló
lángoló késeket
Látja-e sötétedés előtt
a reggeli homályt
(a csillagokba szerelmes leszármazottja
az óceán
a fémfiú
hogyan csúszik
hogyan tűnik el a semmiben)
Látja-e valaki a lángoló eredetet
melyekből hűtés után
késeket kovácsolnak
Látja-e valaki hogyan hullnak
a kések az égből
egyenesen
szívembe
(íme
üregekből vérzik
a kék boltív
– nem leszünk egyedül)
Vrijeme vjetra
(Jerusalim - Arie Livne)
Zanjihane palme sjenka kraj puta
Preplašeni cvijet ispred nogu pao
Vječito vrijeme kroz krvotok luta
Obješen vjetar u sivoj memli hrama
Ko smijeh tužan na zidu prispao
Ni čelo ni oči – ne diže od srama
Na jednoj ljuljaški vijek spava
Umoran kuca na pozlaćena vrata
No puste dveri gube boju zlata
Vremenu vjetar temelje potkopava
Svemir se klati putuju parčad mesa
Na gozbu tajnu i protiv obmane
Dok bruje krvotoci muzike svečane
I kožu prostor prikiva za nebesa
A szél ideje
(Jeruzsálem – Arie Livne)
Ingó pálmák az út mellett árnyak
Lábunk elé ijedt virág esett
örök idő barangol a vér áradatában
A szürke szentély poshadt falán tétlenkedő szél
Bohókás-búsan szunnyadt el
Szégyenében nem emeli se homlokát se szemét
Hintán nyugszik a korszak
Fáradtan fényét vesztett
Aranyozott ajtón kopogtat
Az alapjaiban megrendített
Remeg az űr míg a véráramok emelkedett
Dallamában a bőrt is égre feszíti a tér
Húsdarabok indulnak szerteszét
Titkos lakomára szemfényvesztés ellen
Fordította: Fehér Illés